A minap a kezembe jutott a NAIH jelentése a politikai pártok törléshez való joggal kapcsolatos adatkezelési gyakorlatáról. Ebből szemezek most pár hasznos és talán nem annyira egyértelmű információt.
A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság egy nemzetközi felméréshez kapcsolódva a GDPR szerinti törléshez való jog biztosításával kapcsolatos gyakorlatot kívánta megvizsgálni. a Hatóság vizsgálata a 2024. június 9-i európai parlamenti választáson listát állított 14 párt adatkezelési tevékenységének a törléssel, illetve az elfeledtetéshez való joggal kapcsolatos gyakorlatát mérte fel. Célja az volt, hogy – a GDPR 57. cikk (1) bekezdés a), b), d) és i) pontjában meghatározott feladatkörében eljárva – átfogó képet kapjon a törléshez való jog mint érintetti jog biztosításának hazai érvényesüléséről.
Mire is jutott? Számomra mindez nagyon érdekes és tanulságos. Mutatom a konklúziókat:
A vizsgált érintettek száma hatalmas skálán mozog: van, ahol a több mint egy milliót is eléri. Ennek ellenére meglepő, hogy nem minden párt tüntette fel a válaszaiban a politikai véleményt, mint kezelt különleges adatot.
A pártok többsége arról számolt be, hogy a törlés iránti kérelmek nem kapcsolódtak a GDPR 21. cikk szerinti tiltakozáshoz való joghoz. Egy párt esetén a törlés iránti kérelmek több mint ötven százaléka, egy másik pártnál csupán csekély része – tíz százalék alatti arány – kapcsolódott olyan esethez, amikor ugyanazon érintett a 21. cikk szerinti tiltakozáshoz való jogát is gyakorolta. A törlés iránti kérelmeket leggyakrabban párttagok és érdeklődők/szimpatizánsok nyújtották be.
Kiderült, hogy a pártok többsége nem rendelkezik belső szabályzattal, bár van egyfajta kialakult eljárási rendjük a kérelmek kezelésére. Akadt olyan válaszadó is, aki az adatmegsemmisítési szabályzatát konkrétan a NAIH megkeresése után, a válasz beküldése előtt készítette el.
És mi a helyett abban az esetben, ha nem az érintett kérésére, hanem az adatgyűjtés céljának megszűnése miatt törlik az adatokat? A NAIH ezt is vizsgálta. Megállapította, hogy a pártok ezt eltérő módon kezelik. Egy párt jelezte, hogy az adatok törlése azért nem indokolt, mert adatkezelési céljai folyamatosak.
A pártok nyilatkozata szerint nem fordult elő, hogy „kényszerítő erejű jogos okra” hivatkozva tagadták volna meg a törlést. Ennek oka egyszerű: a legtöbb párt nem is kezel adatot „jogos érdek” jogalapon, így a tiltakozáshoz való jog fel sem merül a gyakorlatban.
Egyetlen párt sem jelezte, hogy valaha is megtagadta volna az adatok törlését a „véleménynyilvánítás szabadságára és a tájékozódáshoz való jogra” hivatkozva. Ha a törléshez való jog iránti kérelem megalapozott, de nem biztosítható azonnal, egyes pártok az adatokat zárolják, korlátozzák, és csak kötelező célokra használják, korlátozzák a hozzáférést, illetve tájékoztatják az érintettet (4 párt). A legtöbb válaszadónál ugyanakkor nem fordult elő olyan eset, hogy a megalapozott érintetti törlést ne teljesítették volna
Konklúzió:
A Hatóság javasolja, hogy a pártok mint adatkezelők átlátható folyamatokat, illetve a szervezeten belül egyértelműen meghatározott a felelősségi rendet alakítson ki, és a törléssel kapcsolatos döntési folyamatban kapjon szerepet jogi, adatvédelmi szakismerettel rendelkező személy. Továbbá javasolja, hogy valamennyi adatkezelő az általános adatvédelmi rendelet 17. cikkében foglaltak gyakorlati érvényesítése érdekében írásban rögzített belső szabályzatot vagy eljárásrendet alakítson ki, mert az egységes, dokumentált szabályozás elősegíti az érintetti kérelmek egységes, átlátható és jogszerű kezelését.