Mosonmagyaróvár és Győr térségében dolgozom adatvédelmi szakemberként. Ügyfeleimtől rendszeresen érkeznek kérdések, hiszen az adatvédelmi feladatok ellátása is olyan, akár a könyvelési munka – mindig a gyakorlati tapasztalatok alapján kell a megfelelőségeket abszolválni. Így történt ez az elmúlt héten is.
Tudva levő, hogy Mosonmagyaróváron „Dunát lehet rekeszteni” a fogorvosi rendelőkből. Erről számos országos portál is beszámolt már. Emlékezeteimben valahogy így tárolódott az egyik, évekkel ezeéőtti főcím: „Az egy főre jutó fogorvosok száma országos szinten Mosonmagyaróváron a legnagyobb. Mosonmagyaróvár a magán fogászati rendelők Mekkája.” 😉
Természetesen nem azért, mert itt mindenki annyira figyel a fogazatára. Neeeeem, nem erről van szó! Mosonmagyaróváron a nemzetközi fogászati turizmus az elmúlt évtizedekben olyan meghatározóvá vált, hogy a rendelők saját szállodákat épülnek pácienseik minél teljeskörűbb kiszolgálása érdekében. S ez így rendjén is van!
Adatvédelmi szempontból vizsgálva az alábbi körülményeket elmondható, hogy érdekes és egyedileg megoldandó helyzeteket eredményeznek ezek a lehetőségek. Vannak, amelyek minden egyes rendelőben egységesen alkalmazandóak, ám vannak olyan státuszok, melyeket egyedi elbírálás szerint alakíthatunk ki.
Vizsgáljuk meg most a legutóbb felmerült kérdést: „Külföldi állampolgár ellátását kell-e rögzíteni az EESZT-ben?”
Amikor az adatvédelmi szakembert kérdésekkel keresik meg, két dolgot tesz: ha biztosan tudja a választ, mondhatja azt, hogy „Igen.” vagy „Nem.” És ezzel a kérdés meg is válaszoltatott. Idő és megbízási szint alapján természetesen lehet ennél részletezőbb is a felelet. De előfordul olyan is, amikor a válasz nem ennyire egyértelmű.
Gyermekem születése miatt közel egy évig nem dolgoztam aktívan ezen a szakmai területen, így vállalom, hogy előfordulhatnak hiányosságok a naprakész ismereteimben. Ezért az én feleletem régi ügyfelem felé az alábbi volt: „Ha megengeded, utána érdeklődöm és visszajelzek!” S mit tesz ezután az ember lánya? Átolvassa a témához kapcsolódó jogszabályokat, rendeleteket, begyűjti a legfrissebb információkat. Mindezek után pedig, ha nem biztos a szemelvényezett jogi taktusokban, további segítséget kér. Ó, hisz’ erre valók az egykori tanárok! 😉
Hát, ez is megtörtént! Ezt pedig azért teszem közzé, hogy egyértelmű lehessen, milyen anomáliák fordulnak elő a jogrendben.
Az EESZT oldalán az alábbi kérdésre ezt a választ kapjuk: „A csatlakozásra kötelezett szolgáltatók nagy része adatszolgáltatásra kötelezett (adatszolgáltatásra nem kötelezett például a fogorvos, a foglalkozásegészségügy, a gyógyfürdő). A hatályos törvény elrendeli, hogy a különböző ellátási események (fekvő- és járóbeteg-szakellátás, háziorvosi szolgálat, valamint CT- és MR-vizsgálat) megkezdéséről és befejezéséről az ellátó intézménynek adatszolgáltatási kötelezettsége van. Az ellátásról jelentést kell küldeniük az EESZT felé. Az 1997. évi XLVII. törvény (Eüak.) több helyen rendelkezik (pl.: központi eseménykatalógus, EHR, digitális képtovábbítás, adatkezelési napló) úgy, hogy TAJ kártya hiányában az ellátottat „egyéb azonosító” segítségével is fel lehet rögzíteni az EESZT-be. Ilyen egyéb azonosító lehet például az útlevélszám. Tehát a külföldi betegek vonatkozásában is van adatszolgáltatási kötelezettsége a szolgáltatóknak az EESZT felé.”
Ok, rendben, pipa! Nincs további teendő, a rendelőben folytatódhat a munka ugyazzal az adminisztrációval, mint eddig!
Engem azonban nem hagyott nyugodni ez a választ, már csak azért sem, mert ha így teszem fel a kérdést az EESZT oldalán: „Csak a magyar biztosított betegekről kell adatot szolgáltatni, vagy mindenkiről, aki ellátásban részesül? (Pl.: európai uniós állampolgárok, külföldi betegek?)” Akkor pedig az alábbi választ adja ki a rendszer:
„Minden betegről, aki egészségügyi ellátásban részesül, legyen külföldi állampolgár, letelepedési engedéllyel rendelkező vagy hontalan, szükséges az adatszolgáltatás. Amennyiben nem áll rendelkezésre TAJ szám, akkor egyéb azonosító – például útlevélszám – szükséges.”
Egy kérdés, két egymásnak ellentmondó válasz ugyanazon rendszertől. Ezzel az észrevétellel kerestem fel dr. Kulcsár Zoltán adatvédelmi szakjogászt, akivel épp egy héttel előtte találkoztam egy szakmai továbbképzésen, ahol a legújabb adatvédelmi ismeretekről tartott előadást. Zoltán, miután ő is felfedezte a fenti anomáliát, még részletesebben átvizsgálta a kérdést, majd küldte a választ, amelyet már teljes szakmaisággal tudtam ügyfelem felé is továbbítani.
Az üzenet pedig ez volt:
A 39/2016. (XII. 21.) EMMI rendelet (EESZTr.) 2. §-a (1a) bekezdése alapján a csatlakozással kapcsolatos kötelezettségét 2020. január 1-ig köteles teljesíteni az az egészségügyi szolgáltató, amely az egészségügyi szolgáltatás nyújtására az egészségügyi államigazgatási szerv által kiadott működési engedély alapján jogosult és aki finanszírozási jelentés benyújtására vagy elektronikus adatszolgáltatásra nem kötelezett, ám orvosi vagy fogorvosi feladatra irányuló működési engedéllyel rendelkezik.
A fentiek alapján 2020. január 1-ig minden nem közfinanszírozott szolgáltatást nyújtó orvosi vagy fogorvosi szolgáltatási típuskóddal működő, érvényes működési engedéllyel rendelkező egészségügyi szolgáltatónak el kellett végeznie a csatlakozással kapcsolatos teendőket.
Itt pedig leírják, hogy 2020. október 31-től a fogorvosi alapellátási eseményt is fel kell küldeni: https://e-egeszsegugy.gov.hu/adatszolgaltatasi-kotelezettseg.
Külön köszönet dr. Kulcsár Zoltán adatvédelmi szakjogásznak a segítőkész tartalmi válaszaiért!